2013. május 12., vasárnap

~Végszó II.

2. verzió
~zene

~Niall
Ashley ott feküdt a kádban, élettelenül. Eszeveszett tempóban vettem elő a telefonomat és tárcsáztam a mentőket. Ha gyors leszek talán még meg tudják menteni. Tárcsáztam a mentősöket, akik azt üzenték, hogy ne nyúljak a lányhoz és sietnek, ahogy csak tudnak.
Nem tettem semmit, csak lerohantam a bejárati ajtóhoz és vártam, hogy jöjjenek. Egyszer csak nagyon messziről meghallottam a sziréna hangját, ami egyre csak közelített a ház felé. Amikor megálltak, kiszedték a hordágyat és az ajtó felé jöttek. Kinyitottam az ajtót és felrohantam a fürdőbe, nyomomban a mentőkkel. Kivették a vízből a meztelen testet, letakarták egy pléddel, levitték a mentőautóba és én is beszálltam hátra. Az egyik mentős kérdezgetett, hogy miért csinálta ezt és hogy mikor, aztán amikor mindent elmeséltem, mondott egy-két lelkesítő és egy-két lehangoló szót is, mert lehet, hogy nem lehet feléleszteni.
A kórházba érve a hordágyat iszonyatos sebességgel tolták az 5. emeletre, ahol bevitték az egyik kórterembe, de én oda nem mehettem be.
Fél órányi várakozás után kijött az egyik orvos és meghozta a hírt.
-A szíve újra dobog, de rengeteg vért vesztett! Valahogy pótolnunk kell!-mondta az orvos.
-Én szívesen segítek!-töröltem meg a szememet.
Az orvos bólintott és mondta, hogy kövessem. Megnézték a vércsoportomat, hogy megegyezik-e az Ashley-ével. Szerencsére neki is ugyanolyan, mint nekem. Nem vagyok vérszegény, ezért jó sok vért vettek most tőlem. Igazából nem tűnt annyinak, amennyit az orvos mondott. A véremet egy tasakba tették, a tasakot fel az infúzióra, az infúziót pedig Ashley karjába. A lány bőre fal fehér volt, mivel alig volt vér a szervezetében. Az orvosok megengedték, hogy bent maradjak, de hagyjam pihenni és szóljak, ha felkelt. Boldogan bólintottam egyet és vártam, hogy adjon valami életjelet. 2 óra elteltével még mindig semmi jele nem volt, annak, hogy életben van. Kezdtem ideges lenni és féltem, hogy nem is fog felkelni. Lehet, hogy kómában van.
Féltem, hogy nem hallhatom újra a hangját és nem nézhetek bele legalább még egyszer a szemébe. Lassan elnyomott az álom és elaludtam a széken. Ashley-vel álmodtam. Együtt sétáltunk egy parkban és senki más nem létezett számomra csak ő. A haverjaim már rég nem voltak jóban velem, de nem is érdekelt.
Arra keltem, hogy Ashley mozgolódik. Kinyitottam a szememet és lassan, aggodalmasan felnéztem a lányra.
Ashley felém fordult és lassan kinyitotta a szemét. Könnyek szöktek a szemembe, mikor rám nézett. Gyorsan szóltam az egyik orvosnak, aki megvizsgálta Ashley-t. Megmérte a vérnyomását és azt mondta, hogy minden a legnagyobb rendben van és ha jól mennek a dolgok, akkor 2-3 nap múlva haza is engedik. Az orvos és a nővér kimentek, szóltak nekem is, hogy ne sokáig legyek, mert pihennie kell. 
Visszaültem a székre és belenéztem szerelmem gyönyörű barna szemébe. Kissé szétnyitotta a száját és megszólalt.
-Ni...Niall! Mi történt?-kérdezte nehézkesen és szaggatottan.-Hogy-hogy még életben vagyok?
Mindent elmeséltem neki az elejéről, ő pedig közbeszólás nélkül végighallgatott. 
-Kérlek, ígérd meg, hogy többé nem teszel ilyet!-kérleltem könnyes szemmel.
-Niall, tudod, hogy nem rajtam múlik!-mondta halkan.
-Persze, hogy tudom! De mostantól nem érdekel, ki mit mond! Ki fogok állni melletted és örökre veled maradok!
Ashley elmosolyodott és a szemei ragyogtak.
-Örökre?-kérdezte mosolyogva.
-Siempre y siempre!*

*Siempre y siempre-spanyol mondat, jelentése: Örökké és mindig

5 megjegyzés:

  1. nagyon nagyon jó :') kár hogy vége:'/ ügyi vagy <3 <3 <3 :) :D

    VálaszTörlés
  2. és a nagyija? :DD ő megtudja? :)) nagyonszupcsii lett.XDDDDDDDDD<3 kár, hogy vége:ss<3

    VálaszTörlés
  3. ez jobb lett mint az első verzió
    Happy End!
    Dejó!

    VálaszTörlés
  4. Ahhw *-* Nahyon jo lett, imadom .kar hogy vege.

    VálaszTörlés
  5. omg!! :') Ez valahogy jobb...nemhaltmeeg! :'DD Dejóó..:') Olyan szar, hogy vége van..:( nem akarsz még egy részt írni?? *-* Mondjuk olyat, hogy 10 év múlva..*-* Nagyon jó lett!!

    VálaszTörlés