~Végszó I.

1. verzió
~zene

~Niall
Ashley a kádban feküdt, holtan. Nem hittem el, hogy ezt tette magával és mindezt az idióta haverjaim miatt. Lehetetlen! A lány, akit szerettem meghalt. Hívtam a mentőket, hamar ki is jöttek és elvitték Ashley-t. Megkérdeztem tőlük, hogy nem lehetne-e valahogy feléleszteni, de meg voltak győződve abban, hogy Ashley-t már semmi nem hozná vissza.
Miután becsuktam az ajtót, visszamentem a fürdőbe. A víz csupa vér volt. Felidéztem magamban a pillanatot, amikor a vörös hajú lány a kádban feküdt, élettelenül.
Nem tudtam mást csinálni, minthogy lementem a lépcsőn és indultam volna hazafelé, de a konyhaasztalon észrevettem egy borítékot. Ashley a nagymamájának címezte, hát megfogtam és a levéllel a kezemben ballagtam Tara néni háza felé. Eszméletlenül fájt, hogy a sok sértés miatt tette ezt. Nem tudtam felfogni, egyszerűen lehetetlen.
Hamarosan megérkeztem a nagyijának a házához és becsengettem. Tara néni sietve és vidáman lépkedett a kapu felé, még nem is sejtve, hogy én állok a kapuban. Kinyitotta és amikor meglátta a vörösre kisírt szemeimet, elkomolyodott az arca és már ő sem mosolygott.
-Niall! Mi történt? Mi baj van?-kérdezte ijedten.
A kezemben lóbáltam a borítékot, majd odanyújtottam neki.
-Ashley...-köszörültem meg a torkomat.-Ashley küldi.-a hangom elcsuklott és már alig bírtam ki, hogy ne kezdjek el bömbölni úgy, mint egy kisbaba.
Tara néni beengedett, bementünk a nappalijába és kinyitotta a borítékot.
-Kérem, először tessék leülni!-szóltam neki könnyes szemmel, mire leült mellém.
-Jézusom! Mi történt?-kerekedtek el a szemei és gyorsan felvette az olvasószemüvegét.
Kinyitotta a kettéhajtott lapot és elkezdte olvasni:

Drága Nagyim!

Amikor ezt olvasod én már egy másik és jobb helyen leszek, ahol nem bánthatnak. 

Nem tudom, hogy ez mennyire érthető, de remélem nem haragszol azért,

mert ezt tettem magammal, veled és Niall-el!

Ami Niall-t illeti, ő végig szeretett engem és kiállt mellettem, csak az idióta
haverjai tettem mindent, amit tettem. Sajnálom, hogy így
alakult, de már nem bírtam elviselni a sok megrázkódtatást és 

elegem lett az egészből!

Ami pedig téged illet Nagyi, először is Boldog Születésnapot szerettem volna

kívánni, előre is, mivel már nem lehetek ott, hogy együtt

megünnepeljük, ahogy azt mindig is szoktuk! 

És a másik pedig, hogy tényleg ne haragudj rám, hogy azt tettem, amit, és kérlek

sose felejts el! Én mindig a te kicsi Ashley-d leszek és mindig vigyázni

fogok rád! Szeretlek Nagyi, mindennél jobban! Hiányozni fogsz!

Unokád, Ashley.

Tara néni már az első sornál tudta, hogy mi a helyzet és egyből könnybe lábadt a szeme. A végére már mind a ketten sírtunk. A levél elolvasása után Ashley nagyija megtalálta a közös képüket és Ashley egyik nyakláncát.
Tara elmesélte, hogy Ashley még nagyon kicsi volt, amikor megkapta, azt a nyakláncot és hogy milyen kis életvidám lány volt. Sokat, sőt rengeteget beszélgettünk Ashley-ről, mindezt pityeregve, mikor a végén egy utolsó kérdés felmerült.
-Mondd meg nekem, Niall...-csuklott el a hangja.-Miért bántották a barátaid az én unokámat?
Minden erőmet összeszedtem, hogy tudjak válaszolni és egy nagy levegő kíséretében elkezdtem.
-Mert ő más volt, mint a többi lány. Ashley nem volt népszerű és ez zavarta őket. Róla senki nem tudott semmit, talán még a nevét sem tudták, nekem viszont az életemet jelentette. Nem tudom miért baj az, hogyha valaki kilóg a sorból és nem ugyanolyan, mint az összes többi! Nem tudom felfogni!
-Az elején te sem voltál valami nagy úriember!-mondta ki csendesen.
-Tudom! Elhiheti, hogy hogyha visszaforgathatnál az időt, nem tettem volna meg azt, amit tettem és még a légytől is megóvnám! Már nem érdekelne, hogy hány barátom maradna mellettem, csak és kizárólag Ashley!
Elbeszélgettük az időt, már sötétedett, elköszöntünk egymástól és elindultam hazafelé.
Hazaérve becsaptam magam mögött az ajtót, felmentem az emeletre, a szobámba és körülnéztem. Végigsétáltam a szobán, amikor a tükörhöz értem megálltam és végignéztem magamon.

Ebben a pillanatban undorodtam magamtól. Fájt, hogy egyrészt miattam ölte meg magát. Mérgemben beleütöttem a tükörbe, mire az, az öklöm helyén berepedt, körülötte pedig kicsi repedések keletkeztek. A kezem véres volt és itt-ott egy szilánkdarab is felfedezhető volt. Mentem tovább, ügyet se vetve a kezemre 

és kimentem az erkélyre.
-Ashley! Hogy tehetted ezt? Hogy hagyhattál itt minket?-elsírtam magam pedig még lett volna még egy millió kérdésem.-Szeretlek!-suttogtam.
Ahogy kimondta a "Szeretlek" szót egy hullócsillag suhant el előttem. Könnyes szemmel, önkénytelenül is elmosolyodtam.

Tudtam, hogy Ashley akar jelezni. 

-Szerettelek, szeretlek és örökké szeretni foglak! Kérlek várj rám!-ordítottam, bár a végére elhalkultam és sírva visszamentem a szobámba. 

Kínzó fájdalommal és végtelen szerelemmel nyomott el az álom...