2013. április 30., kedd

~9. rész

~zene

Reggel, amikor felkeltem, felültem az ágyamon és a tenyerembe temettem a fejemet. Eszembe jutott az álmom. Arról szólt, hogy az osztálytársaim bírtak engem, még Niall haverjai is és így együtt járhattunk. Gyorsan megráztam a fejemet, abbahagytam a töprengést, hogy milyen jó lenne, de inkább gyorsan felöltöztem és mentem a fürdőbe. A karomról leszedtem a kötést, úgy gondoltam, hogy már nem kell. Úgyis pulcsi van rajtam és eltakarja. Lerohantam a konyhába és csináltam kaját és eltettem a táskámba. Mivel nem volt itthon más csak víz, ezért arra gondoltam, hogy majd a suli büféjében veszek valamit.
Elindultam a buszhoz, meglepő módon most nem volt rajta Niall. Lehet, hogy elaludt vagy nincs első órája. Mondjuk az kizárt, mert ugyanolyan órái vannak, mint nekem. Lehet, hogy beteg. Vagy valaki elvitte kocsival.
Mindegy, nem rágódtam többet rajta, csak hallgattam a zenét és amikor megérkeztünk, leszálltam és bementem a suliba. Mentem a szekrényemhez, lepakoltam a cuccaimat, csak 1-2 könyvet és a tolltartómat vittem, majd a tanterem felé igyekeztem. Belépve észrevettem, hogy Niall még nincs itt. Végül is, még volt 17 perce, hogy beérjen.
Egyre csak telt az idő, de Niall még mindig sehol. Becsengettek. Mindenki bement a saját termébe, a folyosókon csend lett, még a légy zümmögését is lehetett hallani. A már fájdalmas csendet a tanár cipőkopogása törte meg.
A székemen ülve kissé lejjebb csúsztam, mintha szégyellném, hogy padtársam nincs itt.
Az óra kínos csendben telt el, mindenki bújta a könyvét, a tanár a naplót lapozgatta, miközben néha-néha felnézett a szemüvege mögül és szúrós pillantásokat vetett az osztályra. Ceruzája végét rágta és visszaszegte tekintetét a naplóra. Mindenkinek megnézte a jegyeit és óra előtt 5 perccel, hatalmas csattanással csapta össze a vastag tárgyat és felállt a székéről.
-Nos, diákok! Hamarosan itt a félév és siralmas jegyeitek vannak! Már akinek! Van aki rontott és van aki javított!-hadarta el. -Mr. Ellwood, Mr. Goodwin, Miss Halding, Mr. Lewin és Miss Osmer! Mindannyian rontottak! Szörnyű! A következő órára kérem csináljanak valamiből kiselőadást, különben félévkor meg kell hogy buktassam magukat! Miss Gummer, Mr. Wennell és Miss Johnes, maguk javítottak! Szép munka!-mosolyodott el, mikor ránk nézett. -Különösen maga Johnes! Gratulálok!
Bólintással jeleztem, hogy "köszönöm", mire a többiek elkezdtek stréberezni, csak azért, mert már nem szerzek 1-est vagy 2-est. Hát na! Soha nem értettem őket.
-Akik nem hallották a nevüket, még mindig szín ötösre állnak, tehát nincs hozzáfűznivalóm. Mehetnek!-mondta a tanár és pont csengetéskor kilépett az ajtón.
Mindenki elindult az udvar felé, én pedig még bent voltam, Niall pár haverjával együtt.
-Na és? Milyen az ágyban?-kérdezte az egyik.
-Miről beszélsz?-néztem rá értetlenül.
-Niall! Ne mondd, hogy nem csináltátok!-röhögött.
-Pedig ez van! Nem csináltuk! Túl kevés ideig voltunk együtt, ez volt az oka!-"mosolyogtam" bájosan.
-Ja!-dörmögte.
Kimentem a teremből és azon gondolkoztam, hogy miért kérdeznek ilyet. Elmélyültem a gondolataimban és nem vettem észre, hogy a folyosón ki van öntve valami lötty, én meg "szerencsére" beleléptem és egy kecses mozdulattal dobtam egy hátast. Persze mindenki rajtam röhögött. Az senkit nem érdekelt, hogy jól vagyok-e vagy hogy fel tudok-e állni, csak az, hogy megint milyen gáz vagyok.
Niall megvédett volna, de ő most nincs itt. Magamra maradtam és csak magamra számíthatok. Odamentem a szekrényemhez, előszedtem az angol felszerelésemet és lassan visszasétáltam a termünkbe.
Szerencsére a tanár nem jött be órára, azt nem tudjuk, hogy miért, de nem is baj. Viszont egész órán cikiztek, hogy milyen a fejem, hogy hogy nézek ki, hogy Niall egyáltalán lát-e valamit vagy esetleg, hogy Niall éppen milyen részeg volt, amikor járni akart velem és milyen drogot szedett, amíg együtt voltunk.
A padra borultam és hallgattam a sok idióta dumát és a retardált fóka röhögéseket. Nem akartam elhinni, hogy még 4 órát el kell viselnem ezekkel a majmokkal. Hülyeség! Nem csak 4 óra! Ott van még a holnap, meg a holnapután, és az utána lévő nap és az azután lévő nap, szóval még sok dolgot kell átvészelnem...
Óra végén felálltam és láttam, hogy felrajzoltak Niall-t és engem a táblára, miközben Niall éppen a kukába hány, nekem pedig hiányzik egy pár fogam.
-Dedósok!-dörmögtem az orrom alatt, amikor megláttam a képet.
A 3. óra matek volt és az óra közepén rezegni kezdett a telefonom. Niall írta, hogy látta a képet, amit a haverjai rajzoltak és hogy minden rendben van-e. Ezeket a kérdéseket imádom. Minden rendben van? - Persze, csak halálra cikiznek! :) Bumm egy pofon! Szórakozzál tudod kivel!

A nap hátralévő része még borzasztóbb volt. 4. órában bekenték a székemet pillanatragasztóval, én meg nem vettem észre és beleültem. Természetesen, amikor óra végén észrevettem, hogy a szék a hátsómhoz rögzült, már késő volt. A tanárnő  fejét csóválva próbált segíteni, hogy lejöjjön a szék a fenekemről. Eredményképpen kiszakadt a nadrágom. A többiek hangos nevetésben törtek ki, mire én fejvesztve vettem le a pulcsimat és kötöttem a derekamra.
5. órában - fizikán - elaludtam. A drága osztálytársaim élve ezzel a lehetőséggel, kidekorálták az arcomat. Szerencsére nem alkoholos filccel. Kaptam egy csini kis bajuszt, összenőtt szemöldököt és borostát is.
A szünetekben is mindig csináltak valamit. Megalázottan éreztem magam, még jó!
6. óra tesi volt. Ezzel nem is volt semmi probléma, csak miután vége lett, mindenki röhögni kezdett. Ki akartam deríteni, hogy mi a nevetség tárgya, de amint meg lett, hogy mi az, már vissza is akartam pörgetni az időt. Valamelyik lány lefényképezett, amikor meztelen a felsőtestem, miközben öltözök és elküldte mindenkinek a suliban. Szuper! Már csak ez hiányzott!
Zokogva mentem hazafelé. Nem tudtam elképzelni, hogy mivel érdemeltem ezt ki és hogy miért pont én vagyok mindig az áldozat. Soha nem csinálok semmit, szinte meg sem szólalok és engem piszkálnak!
Már majdnem otthon voltam, amikor Niall hívott.
-Ne foglalkozz velük! Elment az eszük! Csak féltékenyek, mert nekik még nem volt barátnőjük és nem töltök velük annyi időt, mint régebben!-magyarázott.
-De te ezt nem érted! Téged még sosem ragasztottak hozzá egy székhez! Téged még sosem cikiztek, azért, aki vagy! Téged még sosem fényképeztek le meztelenül és küldték el az összes diáknak a sulidban! Téged még egyszer sem aláztak meg!-sírtam.
-Nyugodj meg! Majd elfelejtik!
-Ők?! Még nem ismered őket eléggé, Niall! Ha rólam van szó, akkor ők nem felejtenek! Örökre ez lesz a téma!
-Dehogy is! Hülyeségeket beszélsz!-nevetett kínjában.
-Nem Niall! Hagyjuk!-szipogtam és letettem.
Bementem a házba, ledobtam a táskámat és kerestem egy papírzsepit. Kifújtam az orromat és megtörölgettem a szememet.
Ledőltem a kanapéra és elgondolkoztam...

7 megjegyzés:

  1. Naa...siess mert nagyon jóó!!:) Imádom..bárcsak soha ne lenne vége...

    VálaszTörlés
  2. Siess a kövivel:)nagyon jóóó*-*

    VálaszTörlés
  3. gyors kovit,nagyon klasz =] =] =]

    VálaszTörlés
  4. Az a baj hogy nagyon rövid
    Gyorsan kövit :D
    Tenyleg nagyon jo , imadom , csak az a baj hogy sokat varsz a következö reszel .
    KÖVIT DE GYORSAN ! :D

    VálaszTörlés