2013. április 15., hétfő

~1. rész

~zene

Ez a nap is úgy indult, mint a többi. Unalmas és "bárcsak már vége is lenne". -.-" Utálom az életemet. Egy szerencsétlen dög vagyok. Felvettem a "nagyon színes" ruhámat. Minden nap feketében megyek, mert az nem annyira feltűnő, mintha egy rózsaszín, piros, citromsárga ruhába mennék. Nem kell nekem a feltűnés. A lényeg, hogy vészeljem át a sulit és már jöhetek is haza.
Elindultam. Útközben találkoztam pár osztálytársammal, de nem szóltam hozzájuk, csak mentem tovább. Mikor beértem a suliba, leültem a helyemre és vártam, hogy minél hamarabb vége legyen ennek a napnak.
Bejött a tanár és elkezdett beszélni. Mivel untam a dolgot, rádőltem a padomra és elaludtam.
~óra végén
-Miss Johnes! Megint elaludt az órámon! Ha holnap is ugyanezt teszi, kénytelen leszek felküldeni az igazgatóhoz!-mondta a matektanárom.
-Elnézést!-motyogtam és felálltam a helyemről.
-Rendben!-mondta és kiviharzott a teremből.
Miután kiment, visszafeküdtem a padomra. Hamarosan csengettek, szóval fel kellett kelnem. A franciatanár jött be. Miközben ő beszélt, én csak a füzetemet firkálgattam. 3 lapot telerajzoltam, mikor vége lett az órának.
Már nem volt kedvem tovább tűrni ezt a börtönt, ezért összepakoltam a cuccaimat és elindultam a nagyimhoz.
Felszálltam egy buszra és vettem jegyet. Leültem egy ablak melletti ülésre és vártam, hogy odaérjék.
-Helló! Leülhetek?-kérdezte egy fiú hang.
Megrántottam a vállamat, fel sem figyelve arra, hogy ki az. Nem is nagyon érdekelt...Leült mellém. Néha-néha odapillantottam, hogy mit csinál és csak a telefonjával babrált.
-Szánalom...-motyogtam.
Éreztem a fiú szúrós tekintetét, de nem néztem rá.
-Kiengednél?-förmedtem rá, mert megérkeztem.
Nem engedett ki, csak ült tovább. Megütöttem a vállat, mire ki tudtam szabadulni. Gyorsan leszálltam a buszról és bemutattam a gyereknek.
Elindultam a nagyi háza felé, közben zenét hallgattam. Odaértem a kicsi, de nagyon otthonos házikóhoz, bementem és a nagymamám meglepődve nézte, hogy mit keresek én itt.
-Szia kincsem! Hát te?-kérdezte elkerekedett szemekkel.
-Szia nagyi! Hát én! Ugye írsz nekem egy igazolást?-kérdeztem bociszemekkel.
-Na, de Ashley! Nem lóghatsz csak úgy a suliból!-mondta nagyi.
-Tudom, de az egy börtön!-mondtam és lehajtottam a fejemet.
-Írok egy igazolást, de ígérd meg, hogy nem lógsz többé! Megegyeztünk?-kérdezte.
-Háááááát...oké!-mosolyogtam.
-Így görbülj meg?-kérdezte miközben mutogatott ott nekem.
-Igen!-mondtam nevetve.
-Rendben!-mosolygott.-És amúgy miért jöttél el?
-Mint már mondtam, az a hely számomra a börtön.-mondtam szépen tagolva a szavakat.
-Értem! Kérsz enni? Mindjárt kész az ebéd!
-Kicsit éhes vagyok, úgyhogy igen!-mondtam és bementünk a konyhába.
-Éppen a kedvencedet főzöm! Gyümölcsleves!-mondta.
-A nagyiféle gyümölcsleves a legjobb a világon!-mosolyogtam és megterítettem.
5 perc múlva nagyi már szedett is mind a kettőnknek. Megkajáltunk és elmeséltem neki, hogy mi történt azon a kemény két órán, amin ott voltam.
-Megint elaludtál? Ashley! Hamarabb feküdj le, mert ez így nem lesz jó! Egyfolytában elalszol az órákon, aztán pedig ellógsz az iskolából! Egyetlen ötös vagy négyes nincs az ellenőrződben! Szoktál te tanulni?-kérdezte.
-Hát...nem igazán! Ha valami megmarad órán, akkor annyit tudok vagy még annyit se!-mondtam.
-Na látod! Ez a baj! Ha így megy tovább kénytelen leszek többet veled lenni és odaköltözök hozzád vagy te jössz ide hozzám!-mondta.
Lehajtottam a fejemet.
-Rendben! Adj nekem egy kis időt és megpróbálok jobban teljesíteni!-vágtam rá.
-Mennyi időt szeretnél?-kérdezte.
-Nem tudom!-mondtam.
-1 hónap?-kérdezte.
-Jól van!-mondtam és megöleltem.
-Menj haza! Tanulj! Egyél! És pihend ki magad!-mondta a nagyi.
-Okés! Majd holnap jövök! Szia! Szeretlek!-mondtam és kimentem a házból.
Kiértem és egyből eltűnt a mosoly az arcomról. Mentem a buszhoz és mire megérkeztem, pont megjött. Felszálltam és vettem jegyet, majd leültem oda, ahol kb. 2 órával ezelőtt ültem.
-Te?! Már megint?-kérdezte egy ismerős hang.
Bemutattam neki és szerencsére most nem mellém ült, hanem ment a busz hátuljába. 10 perc múlva megálltunk és leszálltam. Az a szerencsétlen, akinek még az arcát sem lehetett látni, mert kapucni volt rajta, még a buszon maradt. Mertem remélni, hogy jó messze lakik tőlem.
Elindultam, a válltáskám pántja a vállamon pihent, kicsit megvágva a vállamat és sietve lépkedtem hazafelé.
Mint tudjátok...én egy szerencsétlen lány vagyok...nem is lány, inkább teremtmény. Miközben sétáltam a járdán, észrevettem egy kocsit, ami minimum 130-cal ment és még jó, hogy belehajtott a pocsolyába, így tiszta sáros és vizes lettem.
Mérgesen topogtam tovább, mikor hallottam, hogy mögöttem egy kutya ugat és egy macska nyávog, de iszonyatosan. Hátranéztem és a kutya kergette a cicát. A macska elszaladt mellettem, a kutya meg nekem rohant és elestem. Nagy nehezen feltápászkodtam és pár idős néni megbámult.
-Elnézést kislány!-jött oda hozzám az egyik.-A táskádat inkább tedd a fenekedhez!-javasolta.
-Mégis miért?-kérdeztem miközben megtapintottam a sima bőrt a fenekem és a combom találkozásánál.-Bakker! Köszönöm!-mondtam a néninek és a táskámmal eltakartam a kiszakadt részt.
Most már tényleg azt akartam, hogy vége legyen ennek a napnak. Hazaértem, letettem a táskámat, levettem a nadrágomat, átöltöztem és nehezen...de elővettem a tanulnivalókat.
Matekkal kezdtem. Szinte semmit nem értettem belőle, pedig általánosban a matek volt a kedvencem. Aztán következett a töri, angol, biológia, földrajz, irodalom, nyelvtan, francia és az összes többi. Miután mindent átnéztem és megtanultam, amit holnapra kellett, rendeltem 2 pizzát és egy gyros-t. Nemsokára meghozták és teleettem magamat.
Nem sokkal később elmentem fürdeni és belevetettem magamat az ágyamba. Egyfolytában azon a hülyén járt az agyam, akiről nem is tudom, hogy kicsoda.

~reggel
Felkeltem, felöltöztem, megmosakodtam és csináltam magamnak szendvicset, plusz tettem el innivalót. Elindultam a suliba. Felszálltam a buszra, vettem jegyet és leültem a szokásos helyemre. Valaki megint leült mellém. Nem szólalt meg csak ült. Megnéztem, hogy mit csinál és csak nézelődött össze-vissza. Még mindig őt néztem, amikor visszanézett. Gyorsan irányt váltottam és kinéztem az ablakon. Olyan ismerős volt...
Mikor megérkeztünk, leszálltam és ő is. A suli felé indultam, de ő nem. Huhh...
Beértem a terembe, letettem a cuccaimat és leültem. Vártam, hogy elkezdődjön a biológia óra. A fejemet a padon pihentettem és amikor megszólalt a csengő és bejött a tanár...sokkot kaptam...

8 megjegyzés:

  1. Sziaa most kezdtem olvasni a blogodat és tetszik gyorsan hozd a kövit :DDD

    VálaszTörlés
  2. Csak nem az a srác lesz a tanár? o.O
    Egyébként nagyon tettszik csak így tovább :DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. majd megtudod! :D ♥♥♥

      Törlés
    2. már alig várom ^^ <33

      Törlés
  3. nagyon jó! siess a kövivel!:) <3 :D

    VálaszTörlés
  4. Tök jóó! *-* Kövit!! :DD Na látod...sok olvasód van, mert jól írsz!! ^^ (jobban mint én ._.) :'DD SIEESS!! :DDDDD

    VálaszTörlés