2013. április 21., vasárnap

~7. rész

~zene

Minél inkább közelítettem a házamhoz, annál inkább kezdtem félni. Lassan kivettem, hogy az nem más, mint Niall.
De jó! Annyira örültem neki, hogy legszívesebben megint tökön rúgtam volna. Most, hogy pihenhettem volna 2 napig, nem tehetem, mert ez a fasz mindenhol ott van. -.- Odaértem a házam elé, nem néztem rá, csak mentem. Ennek eredményeképp gyengéden megragadta a karomat és közelebb húzott magához. A nyakamon éreztem a szuszogását.
-Ne...ne haragudj! Bocsánat! Nagyon sajnálom!-nyögte ki végül nagyot nyelve.
Csak csendben álltam, miközben kavarogtak a gondolatok a fejemben.
-Mégis mit vársz? Hogy azok után, amit tettél idejössz, bocsánatot kérsz és mindent elfelejtve a karjaidba vetem magam és mostantól boldogan élünk, amíg meg nem halunk?-kérdeztem ingerülten, de a hangomat nem emeltem fel.
-Én...
-Jajj! Ne is mondd! Tudom! Nem fogunk boldogan élni, amíg meg nem halunk, mivel te nem jössz össze ilyen kis senki, szarkavaró lányokkal!
-Nem erről van szó!-emelte fel a hangját.
-Hát akkor miről???
-Az első pillanattól kezdve tetszettél nekem! A buszon, amikor még azt se tudtad, hogy én vagyok az! Attól a perctől kezdve tudtam, hogy te más vagy, mint a többi, elkényeztetett liba! Ashley, te egy csodálatos lány vagy! Szeretlek, de nem jöhetnénk össze! Ha mégis összejönnénk, a suliban mindenki engem cikizne, azt pedig nem akarom! Ezért tettem azt, amit...-fejezte be.
Könnyek szöktek a szemembe. Nem attól, mert ő is érez irántam valamit, hanem, mert a menősége fontosabb, mint egy kapcsolat. Szép...
-Szóval csak azért nem jönnél össze velem, mert nem vagyok menő?-kérdeztem.
-Hát...igen!-dörmögte.
Ahogy ezt kimondta, hatalmas lendülettel pofon vágtam, még mindig könnyezve.
-Szemét!-mondtam ki végül, majd benyitottam a házba.
Niall gyorsan beszökött és óvatosan a falhoz nyomott. Gyengéd volt. Közelebb jött és letörölte a könnyeimet.
-Soha többé nem akarlak sírni látni!-mondta megbánással a hangjában.
-Ez a te hibád!
-Tudom! Nem lesz több ilyen!-mosolyodott el.
-És mi lesz azzal, hogy kicikiznek, ha velem látnak?
-Nem fognak!
Egyre csak közelített a fejével az enyém felé, majd lassan összeértek az ajkaink. Élveztem a csókunkat, de nem tudtam elfelejteni, hogy mit tett.
-Adnál nekem egy esélyt?-kérdezte a csókunk végén.
Hosszas töprengés után bólintottam. Reménykedtem, hogy nem kell újból csalódnom benne és nem lesz erőszakos.
Majdnem egész este beszélgettünk, elmeséltem neki, hogy voltunk a kórházba, mire lehajtotta a fejét. Nemsokára pedig hazament és én is mentem aludni.

A hétvégém egész jól telt, bár kicsit unalmas volt. Eljött hozzám a nagyim, beszélgettünk meg csinált nekem ebédet, megkajáltunk és megint csak beszélgettünk. Hazament és befutott Niall egy hatalmas csokor rózsával. Elmentünk sétálni, kézen fogva. Furcsa volt, hogy felvállalta...
Otthon gyorsan felöltöztem egy nem fekete ruhába és elindultam a buszhoz.
Felszálltam és megláttam Niall-t. Halványan elmosolyodtam és leültem mellé.
-Szia!-köszönt és megcsókolt.
-Szia! Mi lesz ma?
-Hogy érted?-értetlenkedett.
-Felvállalsz minket?
-Igen!-bizonytalanodott el.-Azt hiszem.
Sóhajtottam egyet, végigültük azt a kegyetlen 10 percet, amíg a sulihoz értünk. Kézen fogva indultunk el a suli felé, én egy kicsit nyugodt voltam, mivel fogta a kezemet, de ő feszültnek tűnt. Mindenki megbámult minket, engem különösebben nem érdekelt, de Niall-t annál inkább. Bementünk az udvarról az iskola épületébe és mentünk a szekrényünkhöz. Elég közel volt egymáshoz. Niall-höz odamentek a haverjai, én meg nem akartam tapló barátnő lenni és így nem mentem oda, elvégre tudtam, hogy neki ez elég kellemetlen. Majd ha akar valamit, akkor idejön.
-Komoly együtt vagytok?-kérdezte az egyik haverja.
-Miért?-kérdezett vissza Niall.
-Haver! Ez gáz! Mármint nem az, hogy van csajod, hanem, hogy pont ez a csaj!
-Tudom!-sóhajtotta Niall, majd rám nézett.
Halványan elmosolyodott, de én nem. Tudtam, hogy ez lesz, de hátha változik...Bár ennek 10% esélye van.
-Ha jót akarsz magadnak, akkor minél előbb kidobod!-biccentett felém Lucas, Niall egyik haverja.
-És mi lesz, ha nem? Mi van akkor, ha szeretem?
-El fogod veszíteni a népszerűségedet és ezt még te sem gondolhatod, hogy pont ezt a csajt szereted! Gondolkozz egy kicsit és válassz!
A fiúk elmentek, Niall pedig odajött hozzám. Elfordultam és kutattam a szekrényemben, csak azért, hogy ne kelljen a szemébe néznem.
-Ezek meg vannak őrülve!-mondta Niall bizonytalanul.
-Aha!-válaszoltam, mint aki nem is figyel rá.
-Figyelsz egyáltalán?
-Persze!-csaptam be az orra előtt a szekrényajtómat és bementem a terembe.
Leültem a padomba, Niall pedig mellém.
-Mi a baj?-kérdezte és felvonta az egyik szemöldökét.
-Niall! Választanod kell! Több embert ne dobj el miattam! Én egy senki vagyok! A barátaid többet érnek nálam!
-Fejezd be, jó? Néha úgy viselkedsz, mint egy kisgyerek!
-Niall! Neked ők fontosabbak!-tagoltam szép lassan.
-Chöö...egyáltalán nem!-erőltetett egy vigyort az arcára, mire felvontam a szemöldököm.-Mi van?-kerekedtek el a szemei.
Hogy lehet ennyire értetlen...? Válaszképp csak megráztam a fejemet, jelezve, hogy "Hagyjuk!" és pont belépett a tanár. Az első óra matek volt. Nem igazán figyeltünk oda Niall-el, inkább beszélgettünk.
-Döntened kell, nem fogod fel?-suttogtam.
-De nem érdekel! Nem tudnék választani!
Megint csak felhúztam a szemöldököm.
-Niall, ez hülyeség! Valld be, hogy csak azért vagy velem, mert bánod azokat a dolgokat, amiket tettél! Soha nem lennék neked olyan fontos, mint amilyen fontosak neked a barátaid!-magyaráztam.-Elfogadom, hogy őket választod!
Rátettem a kezemet az övére, mire felnézett rám és megcsókolt.
-Khmkhm...Miss Johnes és Mr. Horan! Kérem fáradjanak ki az órámról!-szólt ránk a tanár, mivel észrevett minket.
Niall megvonta a vállát és lazán kikullogott a teremből, miközben én lehajtott fejjel lépkedtem az ajtó felé. Niall kinyitotta nekem az ajtót és kimentünk.
-Na.? Döntöttél már?-kérdeztem.
-Szeretlek!-könnyezni kezdett.
-De?!
-Nincs de!-mondta és megint megcsókolt.
Jólesett, hogy nincs de, viszont 100%-ig biztos voltam abban, hogy a haverjait fogja választani. Talán ezért mondja, hogy szeret.

Minden szünetet együtt töltöttünk Niall-el. A 6. óra után viszont odament a haverjaihoz. Nevettek egy sort, lekezeltek és Niall visszajött.
-Szóval? Akkor ők?-kérdeztem mosolyogva.
Niall csak lehajtotta a fejét, mire én kicsit megemeltem és megcsókoltam.
-Szeretlek!-suttogtam.
-Szeretlek!-mondta és éreztem, hogy őszintén mondja.-Sajnálom!
-Ne butáskodj!-nevettem el magam.
Nem tudtam elengedni. Csak álltunk egymással szemben és képtelen voltam otthagyni. Egyik kezével fogta a kezemet, a másikkal pedig a hajamat birizgálta. Önkénytelenül is lehunytam a szememet és élveztem az érintését. Hamarosan újra ajkakat éreztem a számon. Hosszan csókolt és szenvedélyesen. Szeretem ezt a fiút, de neki csak a 2. helyen vagyok.
-Mindörökké szeretni foglak!-suttogta ragyogó, ég kék szemekkel.
A buszon még együtt ültünk, mikor közeledett a busz a megállóhoz, ahol le szoktam szállni. Még utoljára megcsókolt és elengedett.
Durván 4 napot voltunk együtt. Az első kapcsolatom 4 napig tartott.
Hazaértem és lecuccoltam. Ettem és felmentem a szobámba, elkezdtem netezni, utána pedig tanultam. Nem nagyon tudtam figyelni, mert Niall volt a fejemben.

Már sötétedett, ezért elmentem fürdeni és elaludtam.

7 megjegyzés:

  1. nagyon jóóó!!! gyorsan a kövit!!! :D

    VálaszTörlés
  2. Ezaz! kurva jó lett..:D hozd a következőt.!:)

    VálaszTörlés
  3. de király! kövit!!!

    VálaszTörlés
  4. úúúristen! *-----* Kirááááály!! :3 Nagyon-nagyon jó lett:33 De remélem a csaj is kap helyet Niall szívében..:')

    VálaszTörlés
  5. Ez??? mi ez? Miaz h haverok, mint a szerelmed.Na gyorsan írd a kövit;)<3

    VálaszTörlés