2013. április 19., péntek

~6. rész

~zene

Egyenesen a nagyihoz indultam és gondoltam, hogy hogyha meglát, leszid, hogy miért nem mentem suliba. Elővettem a kulcsaimat, kinyitottam a kaput, majd beléptem egy széles járdára. Végigmentem rajta, egészen a ház bejáratáig.Tudtam, hogy a nagyi már felkelt, ilyenkor szokott boltba menni. Lassan és óvatosan nyitottam ki az ajtót, bementem és azt hiszem, jól ráijesztettem a nagymamámra.
-Ashley! Szórakozol nagyanyáddal?-förmedt rám.
-Szia nagyi! Bocsi, nem direkt volt!
-Mit keresel itt?-kérdezte, megint a lógásra gyanakodva.
-Most nem lógok! Csak nem vagyok valami fényesen. Majd elmegyek az orvoshoz!
-Mégis mi a baj? Rosszul vagy? Fáj a hasad vagy a fejed?
-Őszintén?! Minden csontom fáj és sajog, a buszon ráadásul el is ájultam.
-Ne mond! De mégis miért?
Elmeséltem a majdnem teljes sztorit a tegnap estéről, csak annyit mondtam, hogy Niall felpofozott, azt nem, hogy elájultam, meg azt sem, amit otthon csináltam.
-Jajj kicsikém! Tedd le a táskádat valahova!-segített levenni és letette egy székre.-Van kedved eljönni velem a boltba? Egy kis friss levegő sosem árt!-mosolyodott el, mire én csak bólintottam és elindultunk.
Útközben találkoztunk egy pár idős nénivel, ránk köszöntek, mi meg vissza. Lassacskán beértünk a boltba és még csak fél 8 volt.
Nagyi egyből fogott egy kosarat és elkezdte mindenféle dologgal megtölteni. Telt a kosár, én pedig elvettem tőle, nehogy már ő vigye!
Mentünk is a kasszához, az eladó a gépen pötyögte be az árakat, kiadta a végösszeget, nagyi fizetett és elindultunk vissza. Ahogy kiléptünk a boltból, el akartam tűnni. Niall és a haverjai jöttek a bolt felé és mikor meglátták, hogy a nagyival vagyok, elkezdtek röhögni.
-Jajj! Nézzenek oda! Az a senki egy öreg nénivel lóg!-röhögtek.
-Már megbocsáss, fiatalember!-kezdte nagyi, de mondtam neki, hogy csak hagyja.
-A nyanyának kell megvédenie, Senki?-vihogtak tovább.
Betelt a pohár! Nem elég, hogy engem csesztetnek, de már a nagyimra is rászállnak????!!!! Elindultam Niall felé, de nagymamám visszahúzott.
-Mit akarsz csinálni? Valamelyik közülük az a Niall gyerek?-kérdezte.
-Ne aggódj, nagyi! És igen! A szőke.
Közelebb mentem a fiúkhoz és Niall "követői" hátrébb léptek, így már csak Niall és én álltunk egymással szemben. Iszonyatosan közel álltunk egymáshoz, egy kisgyerek ujja sem fért volna el köztünk. A szikrák pattogtak a szemeinkből és látszott rajta, hogy most már nem is érdekli, hogy tegnap este mit tett.
-Most mit akarsz tenni? Talán a nagymamámat akarod fojtogatni?-kérdeztem és még közelebb mentem hozzá.
-Te meg vagy veszve! Nem akarok én semmit se tőled, se a nagyanyádtól!-érintette össze a homlokunkat és még jobban látszott rajta a harag.
-Attól, hogy lányokat ütsz még nem leszel férfi, csak egy idióta barom!
-Legalább én nem magányosan halok meg!-mosolygott gúnyosan.
-Inkább meghalok magányosan, de úgy, hogy tudom, nem kell mitől tartanom, mint, hogy legyek egy olyan, aki nem tiszteli a másik felet vagy ütögeti!
Farkasszemet néztünk, egyszer csak megragadta a felsőmet a nyakamnál. Már meg akart szólalni, de közbeszóltam.
-Látod ezt? Ezt itt te tetted! Remélem büszke vagy!-mondtam és elhúztam a nyakamtól a sálat.-Rettegek tőled!-ezt a hangomon is lehetett érezni.
Niall-nek elkerekedtek a szemei, a nyakamon lévő lila foltokat bámulta és elengedett. Lassan felnézett a szemembe, majd vissza a nyakamra.
-Nem! Ilyet én nem csinálnék!-mondta, mint aki tényleg nem tett semmit.
-Pedig ez a te műved!
Hirtelen megölelt, nem tudom, miért, de nem is érdekelt és amint felfogtam, el is löktem magamtól.
-Ölelgess valaki olyat, aki nem egy senki, nem kavarja a szart és még egyszer sem ütötted meg.-mondtam és elhagytam a helyszínt, a nagyimmal együtt.
-Mégis mit mondtál neki?-érdeklődött a nagyim.
-Mindegy! Legalább most abbahagyta!-mosolyodtam elégedetten.
-Ashley...?-nézett rám kérdően.-Te valamit titkolsz előlem!
Már a ház előtt voltunk és még mindig nyaggatott.
-Kicsikém! Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz!-kezdte.-Szóval!? Mi történt?
-Jól van! Rendben! Elmondom, de először ülj le és ígérd meg, hogy annyiban hagyod!
Nagymamám felmutatta a kisujját, mire én kereszteztem azt a sajátommal. Minden egyes apró részletet elmeséltem neki töviről-hegyire, közben néha kiszaladt a száján egy "Jézusom!" vagy "Na de hát ilyet!" vagy "Mit képzel ez a fiú magáról". Mikor odaértem, nagyon lassan és fájdalmasan húztam arrébb a sálat, ezzel felfedve az egyik sebem. Ami otthon történt, vagyis a vágásokat nem mutattam meg neki. Azt nem Niall csinálta. Bár miatta tettem meg.
Nagyival megbeszéltük, hogy elmegyünk egy orvoshoz és kivizsgál, hogy nem lett-e valami komolyabb bajom, bár kétlem! Viszont azt nem értem, hogy miért fájnak ennyire a csontjaim...
Először segítettem főzni, mikor kész lett, gyorsan ettünk és elindultunk az orvoshoz. Bementünk a kórházba, és leültünk egy-egy székre. Miközben vártunk a kezemet a térdeimre raktam, a fejemet pedig a tenyerembe helyeztem.
Behívott az orvos és megvizsgált. Nincs semmi különösebb problémám, csak ki kell pihennem magam. Amikor ezt meghallottam, legszívesebben kiröhögtem volna az orvost. Bakker, próbálok aludni, de mindig felkelek, mert rémálmom van! De legalább ezen a héten nem látom már többet, azt a majmot. Mondjuk csak azért, mert péntek van és itt a hétvége. 2 nap nélküle: iszonyat hosszú, de rettentően rövid is egyszerre; borzasztó, hogy nem látom a hétvégén, de örülök is neki, mert egy vadbarom.
Hazafelé nagyival folytattuk a beszélgetést. Áttért az iskolai témára, hogy lehet, hogy szeretem ezt a sulit és ide járok már egy ideje, de mi lenne, ha átmennék egy másik középiskolába.
Nem nagyon tetszett az ötlet, bár tudtam, hogy ott "új életet" kezdhetnék.
-Azért gondold még át az iskola témát!-mosolygott rám nagymamám, majd hazaindultam.
Intettem egyet és ő is.

Bementem az ajtón, ledobtam a táskámat és szétnéztem egy kicsit a neten, hogy milyen középsulik vannak közel. Találtam kettőt, kutattam egy kicsit, hogy milyen szakok vannak, hogy milyen a közössége, a tanárokat és az ünnepségeket is megnéztem.
Igazából tetszett, de nem akartam, hogy kibeszéljenek azért, mert elmentem a mostaniból és akkor az lenne, hogy beszartam tőlük. Nem!!! Nem adom fel ilyen könnyen!
Estefelé átvettem egy kényelmesebb ruhát és eldöntöttem, hogy sétálok egyet. Odakint világítottak a lámpák, de még így is ijesztő volt. Elsétáltam egy gyors étteremhez és vettem 3 tacot. Egyet hazafelé ettem meg, a másik kettőt holnapra tartogattam. Bekanyarodtam az utcába, ahol lakom és megláttam egy embert álldogálni a házam előtti oszlopnál. Megijedtem. Hunyorogva figyeltem az alakot, hátha jobban ki tudom venni, hogy ki az, de nem sikerült. Minél inkább közelítettem a házamhoz, annál inkább kezdtem félni.

10 megjegyzés: