~2. rész

~zene

Beértem a terembe, letettem a cuccaimat és leültem. Vártam, hogy elkezdődjön a biológia óra. A fejemet a padon pihentettem és amikor megszólalt a csengő és bejött a tanár...sokkot kaptam...

-Diákok! Ő itt az új osztálytársatok!-jött be Mr. Schnabel egy új fiúval.-Kérlek mondj magadról egy pár dolgot!
-Hali emberek! A nevem Niall Horan, 16 éves vagyok és szeretek focizni.-mondta az új fiú.
-Köszönjük Mr. Horan! Miss Johnes mellett még van hely, oda leülhet!-mondta Mr. Schnabel.
-Mi van?-kiáltottam fel, majd gyorsan a számhoz kaptam a kezemet.
Ezt nem hiszem el. Új osztálytársat kapunk és mellém ültetik...mondjuk...be kell vallani...egész helyes.
Elsétált a legutolsó padhoz és letette a cuccait mellém. Egy pillanatra rám nézett, majd gyorsan el is fordult.
A...a...a....szeme! Jézusom! Valami nagyon furcsa dolgot érzek!!! Nem tudom mi lehet ez... :s Majd megkérdezem a nagyitól! Addig is...N.E.  N.É.Z.Z.  A.  S.Z.E.M.É.B.E.!!!
Úgy éreztem, ott helyben megöl a tekintetével...

~iskola végén
Minden órán együtt kellett ülnünk és egyszer sem nézett már rám. Felszálltam a buszra és ő is...Hamarosan leszálltam, néztem őt, de még mindig nem nézett rám.
Lassan odaértem nagyi házához és bementem.
-Szia nagyi!-köszöntem.
-Áááhh...Ashley! Szia kicsikém! Hogy vagy?-kérdezte.
-Hát nem tudom...-mondtam.
-Ezt hogy érted?
-Nagyi! Az mit jelent, ha a hasam hirtelen összerándul, hogyha az új osztálytársamat látom?-kérdeztem.
-Az az új osztálytárs véletlenül fiú?
-Öö..igen!
-Akkor itt a válasz a kérdésedre!-mosolygott.
-Mi van?-néztem rá idiótán.
-Mondd csak! Volt már, hogy ilyet éreztél valaha is?
-Nem?!
-Komolyan nem érted?
-Komolyan!-vágtam rá.
-Ohh...Ashley Johnes! Te szerelmes vagy!-nyögte ki végül.
-Az nem lehet!-mondtam.
-És...kicsoda a fiú?-kérdezte nagyi érdeklődve.
-Nem nagyon ismerem...csak annyit tudok...hogy valami...nem emlékszem a nevére...talán Nicolas?! o.O Mindegy! Egyidős velem és szeret ping-pongozni?! Deee!!! Ez nem biztos! Gyönyörű szép kék szeme van!-mondtam.
-Ma érkezett hozzátok?-kérdezte.
-Igen!-bólintottam.
-És? Kedves fiú?
-Nem tudom! Inkább olyan..."nagymenő" féle lehet!
-Én nem tudom! Próbálj meg vele beszélgetni!-mondta nagyi.
Még kicsit beszélgettünk, elmeséltem neki, hogy kaptam egy 4est, ennek nagyon örült, aztán elindultam hazafelé.
A buszon megint láttam azt a fiút, aki olyan köcsög....-.-" Direkt mellé ültem le és társalogni kezdtem vele.
-Szia, régi cimborám! Mi újság arrafelé?-kérdeztem egy hatalmas kamu mosollyal az arcomon.
-Kopj le!-mondta.
Kicsit ismerős volt a hangja...mármint...ezt a hangot már hallottam valahol...úgy értem, hogy nem csak itt a buszon, hanem máshol is. De fogalmam nincs, hogy hol...
Mivel megérkeztem, leszálltam és elindultam haza. Megtanultam, csináltam magamnak szendvicset és megnéztem egy filmet. Mikor vége lett, kimentem egy kicsit sétálni és benéztem az újságoshoz. Volt egy pár újság, ami tetszett, de nem vittem pénzt magammal, szóval otthagytam és mentem tovább.
Hamarosan a parkban találtam magam, ahol pár lány lógott együtt a barátnőivel és egy pár fiú is volt, akik viszont fociztak.
Megláttam azt az ismerős hajat, amit ma reggel is láttam. Ő a padtársam. Az az iszonyatszexi, kikúrt helyes padtársam.
Na álljunk meg! Mi a franc van velem? Soha a büdös életben nem mondanék ilyet senkire. Jézus! Lehet, hogy a nagyinak van igaza és tényleg sze..sze...szerel...NEM! Az nem lehet!
Gyorsan elhessegettem a gondolatot és mentem tovább, egyre közelebb a focizó fiúkhoz. Egy pillanatra abbahagyták a játékot és összesúgtak. Nem nagyon izgatott, hogy miről beszélnek, de amikor észrevettem, hogy egyfolytában engem néz a padtársam egyik haverja és amikor a beszélgetésük végén a szőke hirtelen rám nézett, kicsit megijedtem. Szedtem a lábamat és gyorsan elhaladtam mellettük. Néha-néha visszanéztem rájuk és még mindig engem néztek. Nem értettem, de tényleg elképesztő ijesztő volt, ahogy 5 szempár egyfolytában engem figyel.
Mikor már nem is látszottak a fiúk, fellélegeztem. Nagy kerülővel megkerültem a városunkat és már sötét volt, mikor az utcánkba értem.
Szemben jött egy ember, kezében egy labdával, nem tudtam, hogy lány-e vagy fiú, mert kapucniban volt. Viszont, amikor köhögni kezdett, rájöttem, hogy fiú. Hirtelen megcsörrent a telefonja és felvette.
-Niall vagyok!-vette fel.
Elkerekedett a szemem és megálltam. O_O Niall! Bakker! Akkor nem Nicolas. Jézusom! Hogy tudtam ezt a két nevet összekeverni?!
Niall...Milyen szép neve van...és a hangja is olyan selymes...*-*
Kicsit megráztam a fejemet és elindultam. Szerintem azt hiszi, hogy hülye vagyok.
-Nem, még csak most indultam, de mindjárt ott leszek!-mondta.
- .........................
-Jó! Szevasz!-tette le a telefont.
Eltette a telefonját és amikor elhaladtunk egymás mellett, kicsit érintettük egymás vállát.
-Hova megy ez ilyenkor egy focilabdával?-kérdeztem magamban.
Amilyen jó hülye gyerek vagyok nem jutott eszembe, hogy ma este 8tól fociedzés van a sulinkban. Tehát jár focizni... :3 egyszer majd meglesem, ha lesz annyi bátorságom.
Hazaértem és gyorsan letusoltam. Csináltam magamnak müzlit, megettem, elmentem fogat mosni és befeküdtem az ágyamba, miközben a kedvenc zenémet hallgattam.

~reggel
Felkeltem és megcsináltam a szokásos dolgaimat és elindultam a suliba. A buszon ott volt Niall is...Megérkeztünk és le akartunk szállni, de nem hittem volna, hogy ezt látnom kellett volna...